A Terasz-csoport:     | www.kertpont.hu | www.terasz.hu |
A kezdőlapra



"A sakk a logika művészete." 
hírek, cikkek
szövetségi hírek
ez történt...
e-mail interjúk
interjúk
archívum
kezdők
haladók
túrák
heti feladvány
a hét elemzése
csapatbajnokság
Budapest, 2003
cikkek, partik
történet
Bled, 2002
világbajnokok
KO-világbajnokok
magyar sakkozók
külföldi sakkozók
in memoriam
képzőművészet
új könyvek
humor
ajánlott linkek
fórum
keres - kínál
Kattintson ide a megrendeléshez!
Kattintson ide a megrendeléshez!

Csapatbajnokság
Óvások ügyében döntött a Versenybíróság
Március 26-án az NB 9. fordulójában benyújtott 3 óvás ügyében döntött a Magyar Sakkszövetség Versenybírósága. A Paks-BEAC mérkőzés két megóvott játszmája ügyében felemás döntés született, az egyik esetben a Versenybíróság helyt adott az óvásnak, a másikban nem. (A tényállásról a portálon már beszámoltam.) A mérkőzés versenybíráját a hátralevő két NB-s mérkőzés bíróküldésének visszavonásával büntette a Versenybíróság. A harmadik partinál nem volt nehéz dolga a Versenybíróságnak, mivel a játékosok a játszmát a leesést követően döntetlenre adták és aláírták a játszmalapot, ezért a Versenybíróság ezt azt eredményt hagyta jóvá. A versenybíró a zászló leesését figyelmen kívül hagyta, ezzel vétett a FIDE Szabályzat 6.9 pontja ellen, így lehetővé tette a játszma folytatását, mely óváshoz vezetett, ezért a Versenybíróság őt figyelmeztetésben részesíti és felszólítja a jövőbeni szakszerűbb tevékenységre.

Sakkberkekben nagy visszhangja volt a Versenybíróság döntésének. Azért, hogy jobban megérthessük, hogy a Versenybíróság alábbi tájékoztatójában (amelyet teljes terjedelmében közlök) mi is áll, először ismertetném a 10.2-es szabályt:

10.2. Ha egy játékosnak kevesebb mint két perc a hátralevő gondolkodási ideje, a döntetlenigénylést a bíróhoz még zászlójának leesése előtt be kell nyújtania. Óráját a játékos ilyen esetben meg kell hogy állítsa, és hívnia kell a bírót.

(a) Ha a bíró meg van győződve arról, hogy az ellenfél nem tesz kísérletet arra, hogy normális eszközökkel nyerje meg a játszmát, vagy arról, hogy ily módon a partit nem is lehet megnyerni, akkor a játszmát döntetlennek nyilvánítja. Egyéb esetekben el kell halasztania döntését, vagy vissza kell utasítania a döntetlen igénylést.

(b) Ha a bíró elhalasztja döntését, akkor az ellenfélnek két perc plusz gondolkodási idő adható és a játszmát a bíró jelenlétében folytatni kell. A halasztott döntést a versenybírónak a zászló leesése után kell kihirdetnie.

(c) Ha a bíró visszautasította a döntetlen igénylést, akkor az ellenfélnek két perc további gondolkodási időt kell adni.

(d) A versenybíró döntése 10.2.(a),(b) és (c) vonatkozásában végleges.


MSSZ VERSENYBÍRÓSÁGI TÁJÉKOZTATÓJA
2003/1.
Az NB IX. fordulójában az egyik mérkőzést követően a hazai csapat megbízott vezetője óvást nyújtott be a 6., 11. táblákon versenybíró által megítélt eredmények (döntetlenek) ellen.

A versenybíró „A Sakkjáték Szabályzata” című FIDE kiadvány 10. fejezet 10.2 alpont előírásai szerint remi igényeket követően mindkét esetben a 10.2(b) albekezdést alkalmazta (elhalasztott döntést hozott), majd a zászlóleesést követően azonnal döntött, mindkét esetben döntetlent ítélt meg.

A megbízott csapatvezető a hazai csapat nevében a helyszínen óvást nyújtott be, konkrét táblaállásokra hivatkozva. A kialakult táblaállást az óvás záradékaként „hitelesként” igazolta az ellenfél csapatvezetője is.

A versenybíróság az óvást és versenybírói, valamint táblaállás jelentést, tanulmányozta és az alábbi döntést hozta:
- a 6. tábla eredményét egyöntetűen (5:0 arányban) győzelmére ítélte;
- a 11. tábla eredményét döntetlenre adta.

A Versenybíróság határozata ellen az érintett felek csapatvezetői, a „Nemzeti Sakk Csapatbajnokság VERSENYKIÍRÁSA” 15/k bekezdés alapján fellebbezéssel élhetnek.

A versenybíróság állásfoglalása szerint a vonatkozó szabály - Quickplay Finish (a továbbiakban QPF) - kizárólag attól védi a közismerten leegyszerűsített döntetlen táblaállással bíró, kevés gondolkodási idővel rendelkező felet, hogy ellenfele ne játszhasson időzavarára, vagyis ilyen esetben passzív lépések sorozata után, az ellenfél zászlójának leejtésével ne nyerhessen. (10,2(a) „Ha a bíró meg van győződve arról, hogy az ellenfél nem tesz kísérletet arra, hogy normális eszközökkel nyerje meg a játszmát…”).

A versenybíró előzőekről halasztott döntést követően tud egyértelműen meggyőződni. Amikor „…a partit nem is lehet megnyerni…”, vagyis a közismert döntetlen állások alakulnak ki, a versenybíró azonnal megítéli (megítélheti) a döntetlent.

Olyan - több, vagy sok figurás - állások esetén, amikor még bármelyik fél nyerhet a kialakulatlan végjáték miatt, a versenybírónak „vissza kell utasítani a döntetlen igényt.” A versenysakkot időre játszák és az idő túllépés vesztéssel jár. A FIDE Szabály szellemisége azt tartalmazza, hogy az időtúllépést vesztésként kell értékelni, s nem azért alkotta a FIDE kongresszus a QPF szabályt, hogy a gondolkodási idejüket elhasználó versenyzők „fél pontjait” a versenybírók hivatalból megítéljék. A versenyjátszmákat a két fél játsza, meghatározott időkeretek között és egymás között kell időhatárokon (időkontrolokon belül) az eredményeknek kialakulni.

Végül is a győzelemre (aktívan) játszó fél nem büntethető fél pont megvonásával, azért mert ellenfele gondolkodási idejének letelte miatt nem nyílik lehetősége a győzelem kivívására.

A kérdéses játszmák elbírálását a versenybíróság a QPF szellemisége, a versenybírói jelentés és végül is a felterjesztett hiteles táblaállás figyelembevételével végezte el. Megjegyezzük, hogy a QPF alkalmazása semmiféle táblaállásból történő megítélésről, illetve elemzéséről sem szól(hat) a versenybírói alkalmazás szintjén kizárólag a 10.2(a) előírásai mérvadók.

Tekintettel a versenybírói megítélések anomáliáira, a 6. tábla állását a Versenybíróság egyöntetűen a hazai csapat versenyzője javára ítélte. A versenybíró a zászlóleesést követően a QPF szellemiségének megfelelően azonnali döntést hozott, melynek tárgyszerűsége viszont valóban nem elégítette ki a győzelemre törő versenyzőt és csapata vezetőjét.

A 6. táblán hozott halaszott döntés és a zászlóleesést követő azonnali döntés tehát egyező a QPF-el, de remi megítélése nem csak a felterjesztett táblaállás miatt, hanem annak kialakulási folyamata (király megfelelő sarokba történő leszorítása) miatt is téves volt.

A 11. tábla esetében a versenybíró halasztott döntése a választható három lehetősége közül, valószínűleg nem tekinthető a legszerencsésebbnek, de nem szegte meg vele a QPF versenybíró részére biztosított mozgásteret, nem vétett a szabályzat előírása ellen - mivel az óváskor felterjesztett táblaállás figurális azonossággal bír a remi-igény bejelentésekor létezővel, így akár azonnali döntetlent is megítélhetett volna. Véleményünk szerint a sok figurás és nem egyszerű helyzetre való tekintettel tárgyszerűbb lett volna a döntetlen igény visszautasítása, majd ezt követően 10.2(c) és (d) előírásai szerinti eljárás.

Mivel a versenybíró a halasztott döntés felelősségét felvállalta, vállalnia kellett a zászlóleesést követő azonnali döntéshozatalt is, melynek végül is maradéktalanul és ez esetben tárgyszerűen eleget is tett.

A versenybíróság ez estben is kénytelen volt a táblaállás vizsgálatára (amit nem szívesen tesz meg a QPF szellemisége miatt) s ennek során 3:2 arányban helyben hagyta a versenybíró döntését, vagyis a játszmát döntetlen eredménnyel rögzíti.

A nem célszerűen választott bírói döntést követő játék - mindkét fél részéről tanúsított - aktivitása ellenére sem eredményezte a kimutatható, főként azonnalira kimutatható nyerő esélyt.

A felterjesztett táblaállás nem biztosít egyik fél részére sem egyértelmű nyerést, de tartalmazza annak lehetőségét, valamint a döntetlen végződést is.

Az óvás benyújtásával egyidejűleg mindenkor csatolni kell a „…szabályszerűen és folyamatosan vezetett játszmalap…”-ot (A MSSZ VERSENYSZABÁLYZATA 13. § 2. bekezdés, illetve 31.§ 1. bekezdés 2. mondata).

A játszmalapot a versenybíró nem vette át a helyszínen, mivel a versenyző a bírói ítélettel szembeni felindultságában, a játszmalap, és másolata leadását megtagadta, ezzel gátolta a Versenybíróságot a 2002/2003 évi NB Versenykiírás 15.f) pontban meghatározott kötelezettségének teljesítésében, valamint vétett a „A Sakkjáték Szabályzata” című FIDE határozat 8.3. pontja ellen. A NB csapatbajnokság rendezője a MSSZ (Versenykiírás 4. pont), így a játszmalap(ok) tulajdonosa is a szövetség. A Versenybíróság a versenyzőt ezen magatartásáért figyelmeztetésben részesíti, hasonló cselekmény jövőbeni elkövetése esetén ezen tettét súlyosbító körülményként veszi figyelembe.

A játszmalapot két nappal később, a csapatvezetője FAX-on megküldte a MSSZ-nek .

A két csapatvezető nem tett eleget a Versenykiírás 15.d. pont utolsó bekezdésében leírt felkérésnek. Kellő tárgyilagossággal megbeszélve az eseteket, valószínűleg az óvásra nem került volna sor.

A Versenybíróság ismételten leszögezi, hogy nem tiszte táblaállások tanulmányozása, abból végeredmények megállapítása (zsűrizése), mivel a játszmáknak a két versenyző között a táblánál kell eldőlni az előírt időkeretek között. Ennek megvalósítását esetenként a QPF szellemiségének helyes és korrekt alkalmazásával a versenybíróknak kell megvalósítani, esetenként a csapatvezetők sportszerű segítségével. Utóbbiba beletartozik az is, hogy visszatartsák a versenyzőiket a megalapozatlan, sportszerűtlen remi igények benyújtásától.

A mérkőzés versenybírója az esetről részletes, önkritikus és tárgyilagos írásos jelentéssel segítette a Versenybíróságot döntésének kialakításában.

Tevékenysége során nem kellő mélységgel alkalmazta a QPF szellemiségét, egyik esetben (11. tábla) nem a legjobb döntéseket választotta, továbbá tárgyi tévedést is elkövetett, amikor nem vette figyelembe a győzelemre törő fél jól érzékelhető térnyerését a győzelemhez (a király leszorítása az alapsor megfelelő mezőire - 6. tábla). A Versenybíróság ezért a versenybírótól visszavonja a X-XI fordulókra kapott NB-s bíróküldést.

A NB csapatbajnokság egy másik IX. fordulóbeli mérkőzésének a 10. tábláján is óvás érkezett a vendégcsapat vezetőjétől, győzelmi igénnyel.

A Versenybíróság az óvást 5:0 arányban elutasította, a játszma eredményt döntetlenként hagyta jóvá.

A Versenybíróság indokolása:

A játékidő végén a táblán huszár, gyalog a huszár ellen állás alakult ki. Döntetlen igényt egyik versenyző sem nyújtott be a versenybíróhoz, majd a huszár, gyaloggal rendelkező fél zászlója leesett. A versenyzők abban a tévhitben, hogy a másik fél nem rendelkezik kellő matt-adó erővel, a Sakkjáték Szabályzata 5.2. b., valamint 9.6 alapján, döntetlenben egyeztek meg. Ha a huszárral rendelkező fél figyelembe vette volna, hogy a kialakult állásban szabályos lépéssorozattal (feltételezve a 9.6-os szabályban leírt legügyetlenebb játékot ellenfelétől) mattot adhat, győzelmi igényét a bírónál érvényesíthette volna.

A versenyzőnek a szabályismereti hiányossága következményeit felelősséggel viselnie kell. Az ellenfél órájának leesését - gondolkodási idejének túllépését - a versenyző érvényesen kérheti (FIDE Szabályzat 6.9 pont). Amennyiben „a két mérkőző fél állapodik meg” a döntetlenben úgy az a játszma befejezését jelenti (FIDE Szabályzat 5.2 (c) albekezdés).

Mérkőző felek a játszmalapokat döntetlen eredménnyel aláírták, így azt a Versenybíróság nem változtathatja meg, illetve utólagos óvást nem vehet figyelembe (A Sakkjáték Versenyszabályzata című MSSZ kiadvány).

A versenybíró a zászló leesését figyelmen kívül hagyta, ezzel vétett a FIDE Szabályzat 6.9 pontja ellen, így lehetővé tette a játszma folytatását, mely óváshoz vezetett, ezért a Versenybíróság őt figyelmeztetésben részesíti és felszólítja a jövőbeni szakszerűbb tevékenységre.

Tekintettel a hátralévő mérkőzések fontosságára a Versenybíróság felkéri a csapatvezetőket a fokozott sportszerű, esetenként versenybírót segítő magatartás tanúsítására, egyidejűleg felszólítja a versenybírókat a szakszerű játék- és versenyszabályoknak maradéktalanul megfelelő, határozott tevékenységre.

Budapest, 2003. március 26.

Ha az ügynek lesz folytatása, akkor a témára még visszatérünk.

Honfi György


>> ESEMÉNYNAPTÁR
KEZDŐKNEK
- regisztráció -