A Terasz-csoport:     | www.kertpont.hu | www.terasz.hu |
A kezdőlapra



"A sakk a logika művészete." 
hírek, cikkek
szövetségi hírek
ez történt...
e-mail interjúk
interjúk
archívum
kezdők
haladók
túrák
heti feladvány
a hét elemzése
csapatbajnokság
Budapest, 2003
cikkek, partik
történet
Bled, 2002
világbajnokok
KO-világbajnokok
magyar sakkozók
külföldi sakkozók
in memoriam
képzőművészet
új könyvek
humor
ajánlott linkek
fórum
keres - kínál
Kattintson ide a megrendeléshez!
Kattintson ide a megrendeléshez!

Sakkolimpia / Bled, 2002
Sajtótájékoztató - I. rész
A XXXV. Sakkolimpiáról, Bledből hazatért, ezüstérmes férfi válogatottat, és az ötödik helyet megszerző női válogatottat ünnepeltük 2002. november 13-án, Budapesten a Magyar Sakkszövetségben. 22 éve már annak, hogy férfi válogatottunk érmet szerzett Sakkolimpián.

Az olimpiai bajnok orosz válogatott legyőzésével a magyar fiúk már a kilencedik fordulóban az érdeklődés középpontjába kerültek. Bár senki sem gondolta komolyan, hogy a kizárólag világsztárokból álló orosz csapatot megelőzhetik a mieink, de azért – valljuk be – mindnyájan reménykedtünk egy kicsit. Az oroszok azonban nem hibáztak, így maradt az ezüstérem! Válogatottunk fél ponttal többet teljesített, mint 1978-ban, Buenos Airesben. Akkor 37 pont elegendő volt az olimpiai aranyéremhez, most 37½ pont csak ezüstöt ért.

Kár ezen keseregni, a fő az, hogy a magyar sakksport újra a világ élvonalában került!

A Magyar Sakkszövetség 2002. november 13-án sajtótájékoztatót tartott, amelyen együtt ünnepelte a sakktörténeti szempontból is igen jelentős sikert a média képviselőivel. A sajtótájékoztató anyagát a sakk.terasz.hu az esemény jelentőségére való tekintettel, részletesen, folytatásokban közli.

I. rész

A sajtótájékoztatót Doleshall György, a Magyar Sakkszövetség elnökhelyettese a következő szavakkal nyitotta meg:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném Önöket köszönteni a Magyar Sakkszövetség sajtótájékoztatóján, amelyet a 2002-es bledi Sakkolimpia kapcsán tartunk, ahol a férfi csapatunk 22 év után újra érmes, ezüstérmes lett, illetve a 13. helyre rangsorolt női csapatunk 5-ik lett. Úgy érezzük, hogy ezt a sikert ma ünnepelnünk kell, és a későbbiekben ünneplünk is a játékosokkal, szponzorainkkal.

Doleshall György ezek után bemutatta a sajtótájékoztató résztvevőit:

- Jánosi György, Gyermek, Ifjúsági és Sportminiszter urat,
az ötödik helyezett női csapat játékosait:
- Vajda Szidónia nemzetközi női nagymestert,
- Dembo Yelena nemzetközi női nagymestert,
- Gara Anita nemzetközi női nagymestert,
- Lakos Nikoletta nemzetközi női nagymestert,
és a csapat szövetségi kapitányát, Horváth József urat,
az ezüstérmes férfi csapat tagjait:
- Lékó Péter nemzetközi nagymestert, aki világbajnokjelölt,
- Polgár Judit nemzetközi férfi nagymestert,
- Almási Zoltán nemzetközi nagymestert,
- Gyimesi Zoltán nemzetközi nagymestert,
- Ács Péter nemzetközi nagymestert,
- Ruck Róbert nemzetközi nagymestert,
és a férfi csapat szövetségi kapitányát, a Magyar Sakkszövetség szakmai igazgatóját, Kállai Gábort és átadta a szót a nagymesternek.

Kállai Gábor összegzése a Sakkolimpiáról:

A központi ünneplő szöveg egy kicsit rövidebb lesz, mint máskor szokott, miután mindannyian tudjátok az eredményeket. Egy pár dolgot, ami talán nem jelent meg, had mondjak el. Először is, több magyar résztvevője is volt a Sakkolimpiának, nem csak a játékosok. És közülük kettőnek külön köszönetet szeretnék mondani, azért, hogy a felkészülésünket és az információikat eljuttatták hozzánk és segítették ezzel a felkészülésünket.

Közülük is elsősorban Verőci Zsuzsa nemzetközi nagymesternek, aki egyrészt a női szekciónak volt a főbírója, másrészt, mint tudósító is volt jelen, akárcsak itt. Ő azért, hogy mihamarabb felkészülhessünk, megtudjuk az ellenfeleinket, nagyon sokat segített. Köszönet érte!

Nincs itt köztünk, és nagyon kevesen ismeritek itt Magyarországon Kubát János urat, aki egészen különleges figurája a közép-európai sakkozásnak, mondhatni a mi régiónknak a legnagyobb versenyszervezője. Mind az Újvidéki Olimpiának, ő volt a főszervezője, mind pedig a Fischer-Szpasszkij visszatérő meccsnek 1992-ben. Ő, mint korábbi olimpia szervező erősítette a mostani gárdát. Az ő segítsége nélkül is sokkal nehezebb lett volna. Neki is nagyon szépen köszönjük! Most nincs itt a körünkben újabb nagy feladatokra vállalkozott, most már Görögországban az ifjúsági világbajnokságnak a szervezőgárdáját segíti.

Nemcsak a csapataink voltak sikeresek, hanem most először, hogy, hogy nem a sakkdiplomáciában is előre léptünk. Ezt leginkább Rajcsányi Péter úrnak köszönhetjük, akit ezennel hadd mutassak be. Péter nemcsak egy európai kultúrember, hanem amellett, hogy nyelveket beszél, egy képzett diplomata is, amit a FIDE keretein belül olyannyira kamatoztatott, hogy most először a Magyar Sakkszövetség képviselteti a személyében magát a FIDE végrehajtó bizottságában, ami a FIDE-nek a legmagasabb bizottsága.

Visszatérve a versenyre, a versenyen talán az volt a nagy előnyünk, hogy most tényleg nem egyéni játékosok halmaza szerepelt, hanem igazi csapatok, amelynek a tagjai egy kicsit alázattal viseltettek mind a csapat iránt, mind pedig a játék iránt. Ezt az alázatot azt hiszem, egyébként csak akkor lehet elvárni egy csapattagtól, hogyha ezt minden csapattag, és minden közreműködő egyformán nyújtja a többieknek. Most ez így történt, és erre egy kitűnő példa, az, ami még nem fordult elő a magyar versenysakkozás történetében, hogy nagyon sokszor feketével játszottak sorozatban egymás után. Polgár Jutkánál ez már előfordult korábban is, hogy nem színezi a sakkot, de Almási Zolinál egy magyar rekord született, a verseny végén négy partit is feketével vállalt, még akkor is, ha azok közül egy viszonylag rövidebb is volt. Feketével sokkal nehezebb, fárasztóbb és pszichikailag nyomottabb játszani, ezt négyszer egymás után még magyar sakkozó tudomásommal nem vállalta.

Nagyon fontos tán azt is megjegyezni, hogy most először volt az, hogy minden fontos partiban helyt álltunk. Külön ki kell emelnem két játszmát. Az egyik már közismert a sajtóból, az oroszok ellen Ruck Robi feketével megverte Peter Szvidler nagymestert és ezzel a javunkra döntötte el a meccset. Az oroszok ellen mindig kiemelten fontos presztízsmeccs zajlik, olyannyira, hogy már volt olyan is, hogy 4-0-ra ki is kaptunk. A 2000-es isztambuli meccs után másodszor sikerült őket megvernünk, mégpedig mondhatni, hogy biztosan. A másik ilyen nagyon fontos pszichikailag mondhatni, hogy terhelt parti az utolsó forduló volt, ahol azzal a Kínával játszottunk, mondhatni, hogy a második helyért, tehát itt dőlt el végleg csak a második hely sorsa, akitől már korábban kétszer is kikaptunk. És nemcsak, hogy simán nyertünk 3-1-re, hanem nagyon jó játszmákat is alkottak a versenyzőink. Almási Zoli, azt hiszem, hogy professzorként mutatkozott be a saját változatában és mellette pedig Gyimesi Zoli, hát nem azt mondom, hogy a tőle megszokott fergeteges támadással söpörte le a másikat, mert ezt tőle annyira nem szoktuk meg, de a fergeteges támadás ebben az esetben teljesen igaz volt és egy nagyon-nagyon fontos pontot szerzett nekünk.

Ha megengeditek, még egy percig hadd fussak végig a férfi csapat játékosain. Mindannyian tudjátok, hogy Lékó Péter ezt a fajta időbeosztást nem szereti és egy kicsit bizonytalan ilyen időbeosztás mellett. Nem a játékában, mert mindig nagyon jó partikat játszott, hanem az előnyök érvényesítésére kevesebb ideje jutott. És ez oda vezetett, hogy végül három nyerőesély is kicsúszott a keze közül. Én azt hiszem, hogy az egy nagyon nagy dolog, és egy emberi nagyságra jellemző dolog, hogyha valaki valamit nem szeret, és gyakorlatilag nem is lenne kötelező vállalnia, mégis vállalja a csapatban való részvételt. Péter 11 játszmát vállalt, 11 játszmát becsülettel lejátszik, és ezzel a 11 játszmával nagyon nagy mértékben hozzájárul ahhoz a csapatsikerhez, aminek természetesen ő is, mondhatni, hogy részese és megteremtője.



Még két ember volt, akiről nem szóltam, az egyik Ács Peti, aki hallatlan szerencsénkre egyszerűen világsztárrá érett a verseny előtt. Nem tudom, hogy Hazai Laci az edzője előre látta-e, én nem láttam előre. De olyan szerencsénk volt, hogy egy héttel az olimpia előtt Ács Peti világklasszis lett. Korábban is ifjúsági világbajnok volt, de egy újabb olyan minőségi ugrássorozaton ment keresztül, ami aztán az olimpián is folytatódott. Megnyert Hoogeveenben egy olyan versenyt, ahol Jutka játszott, Halifman játszott és Van Wely vett részt. Ezt a sorozatát az olimpián is folytatta, újoncként 9-ből 5 győzelem mellett 4 döntetlent ért el, ami egyszerűen lenyűgöző teljesítmény. Utoljára had szóljak arról, akiről, ha szavaznunk kellene, hogy ki játszotta az olimpián a legszebb, legtartalmasabb sakkot, akkor a játékosok is egyet értenének velem, hogy Almási Zoltán az, aki elképesztő minőségű partikat játszott. Tudjátok a sakkot természetesen pontszámra játsszák, a pontokat összeadják és érmeket osztanak, de ez a dolognak csak az egyik része. Az, hogy milyen játszmák születnek, hogy azok bekerülnek-e a könyvekbe, újságokba, hogy ezeket még akár 100 vagy 200 év után is utána lehet játszani, és azt lehet-e utána élvezni, gondolatokat megérteni, az abszolút nem mindegy. Zoli tényleg elképesztő eredményes volt, 5 pluszt csinált, 13 partit játszott, 8-szor feketével, ebből 4-szer zsinórban, mindezek ellenére, nagyon értékes partik születtek a keze alatt és csak kis híja volt, hogy abból a 8 döntetlenből még három győzelem nem folyt be. Nagyon türelmes volt és később begyűjtötte a hátralevő esélyeket.

Ehhez a csapatsikerhez mindenki egyformán hozzájárult, és még egy utolsó statisztikai adat, a csapat átlagteljesítménye 2,5 ponttal múlta felül az elvárást. Az elvárás is már nagyon magas volt. 135-ből mi voltunk a második legjobb csapat és ez a teljesítmény 2690-es performansznak felel meg. Ha ezt valahogy nevesíteni akarnám, ez körülbelül azt jelenti, hogy mindenki úgy játszott átlagban, mint a világon mondjuk a 15. játékos. Elképesztően kiegyensúlyozott, magas szintű és értékes volt a teljesítményünk. Nem akarok ünneprontó lenni, hiszen az ezüstérmet ünnepeljük, de azt hiszem, hogy emellett a teljesítmény mellett, hogy milyen sportbeli sikert értünk el, ha nem is csak másodlagos, de mondjuk a teljesítménynek a minősége is nagyon-nagyon fontos.

A női csapat teljesítményét is had értékeljem én, aztán nyilván kérdeztek Horváth József kapitánytól is. A női csapat 13-iknak volt besorolva, és ők is körülbelül 2,5 ponttal múlták felül a saját elvárásukat. A női sakkozás, amióta a Polgár lányok kiváltak a csapatból, általában nem nyújtott magas produkciót, sőt, még esély közelébe sem jutott a világversenyeken. Most viszont nemcsak, hogy esély közelébe jutott, hanem a besorolt 13. helyről az 5-ikre katapultálta magát, ami nagyon nehéz dolog sakkban, hiszen a besorolás, az előzetes számítás, az több évtized sakktudásának a matematikai statisztikáján alapul, tehát nagyon jól meghatározza azt, hogy ki, milyen sakkozó és ezt felülmúlni egy-két hellyel nagyon nehéz, 8 hellyel pedig igazán bravúr! Én remélem, hogy mind a kapitány úr folytatja majd ragyogó szereplését, mind pedig a játékosok a saját egyéni karrierjüket úgy fogják tovább építeni, hogy a csapatsikerek is tovább növekedjenek.


Folytatjuk…


>> ESEMÉNYNAPTÁR
KEZDŐKNEK
- regisztráció -